|
|
|
|
литовский словарь / išzulinti | | išzùlinti (išzùlina, išzùlino) истереть/истирать
склонение/спряжение словаглагол
indicative. |
---|
| present | past | past frequentative | future |
---|
1p.sg. | išzulinu | išzulinau | išzulindavau | išzulinsiu |
---|
2p.sg. | išzulini | išzulinai | išzulindavai | išzulinsi |
---|
3p.sg. | išzulina | išzulino | išzulindavo | išzulins |
---|
1p.pl. | išzuliname, išzulinam | išzulinome, išzulinom | išzulindavome, išzulindavom | išzulinsim, išzulinsime |
---|
2p.pl. | išzulinat, išzulinate | išzulinot, išzulinote | išzulindavot, išzulindavote | išzulinsite, išzulinsit |
---|
3p.pl. | išzulina | išzulino | išzulindavo | išzulins |
---|
subjunctive. |
---|
| sg. | pl. |
---|
1p. | išzulinčiau | išzulintumėme, išzulintumėm, išzulintume |
---|
2p. | išzulintum, išzulintumei | išzulintumėt, išzulintumėte |
---|
3p. | išzulintų | išzulintų |
---|
imperative. |
---|
| sg. | pl. |
---|
1p. | | išzulinkime, išzulinkim |
---|
2p. | išzulinki, išzulink | išzulinkite, išzulinkit |
---|
3p. | teišzulinie, teišzulina | teišzulinie, teišzulina |
---|
|